Anno 1835 – Karácsony az angoloknál
Anno 1835 – Karácsony az angoloknál
Nagyon szeretem a század eleji és az 1800-as években írt újságokat böngészni, hiszen olyan, már rég elfelejtett történeteket olvashatok, melyek egy teljesen más világot örökítenek meg. Az 1835-ben írt Fillértár című “mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére” szakosodott újság egyik számában írtak arról, hogyan ünnepelték Angliában a karácsonyt. Most szeretném közreadni az akkori nyelvezetben írt gondolatokat.
Fillértár – 2.évf. 44. szám
“Az angolok nem igen töltik az időt ünnepléssel. Minden napnak megvagyon nálok kiszabott munkája, s a vasárnap inkább imádság mint mulatság napja. A régi kornak nagy és sok ünnepeiből csak a husvét, pünkösd, sz. Mihálynap és karácsony ünnepeltetik meg; még pedig a karácsony egyedül az, melly közönséges vidámsággal ültetik meg és vígadozó barátok és ismerősek öszszejövetelére okot ad; a többi ünnep kizárólag csak a köznép ünnepe. A karácsonyi ünnep tulajdonképen három- király- (vizkeie.-zt) napjáig eltart; azonban a vendégségek három napra szorítatnak, úgymint a karácsony napjára, uj esztendőre s három király napjára.”
A cikk továbbiakban megemlíti, hogy a karácsonyi ünnepek 14 napja alatt az utcán éjszakánként néha vándorló művészek zenéje veri fel a csendet. A zenészek az ünnepek után ellátogatnak a házakhoz és ajándékokat kérnek az ott lakóktól. A másik “hangulatos” előadás éjjelenként a kolompoló, aki szintén az esti órákat választja arra, hogy harangjaival, kolompjaival szórakoztassa az embereket és mint egy éjjeliőr vigyázzon álmukra. A kolompoló fel- alá járkálva zörgeti csengőit és közben az alkalomhoz illő rossz verseket dúdol. A karácsonyi ünnepek végeztével ő is házról házra járva várja a borravalót munkájáért és még nyomtatott formában az előadott verseket is a házban hagyja. Egyébként a londoniak nagyon adakozóak ezen kolompolókkal.
Angol otthonok dekorációja
“A szobák, különösen a munkások számára szánt része a háznak, angol üvegházakban oly nagyon divatozó babérral, borostyánnal, puszpángal és kivált téli magyallal ékesítetnek fel, mellyek koszorúkba is fonatva a falakra s tüzelőkre függesztetnek. A konyha padlatára egy bokor tölgygaly akasztatik fel, melly alatt a szolgálóknak meg kell magokat csókolni hagyniok ; de ezek igen ügyesen tudják a dolgot úgy intézni, hogy mindig az csókolja meg őket a bokor alatt, a kit ők akarnak. Hasonló ékesgetések vidítják a templomok szokott egyszerűségét is, sokáig ott maradván még karácsony után.”
A cikk tanúsága szerint karácsony napján a legidősebb rokonnál gyűlik össze a család, ahol már mindenki korán költi el az ebédjét, így a vacsora előrébb kerül. A nap folyamán különféle mulatozással töltik az időt, az idősebbek beszélgetnek, kártyáznak, vagy a fiatalabbak szórakozását figyelik. A fiatalabbak énekelnek, táncolnak, ugrándozik, míg a gyerekek megszokott játékaikkal játszanak. Kávét, kalácsot, teát hordoznak körben egészen vacsoraidőig.
A vacsora asztalnál a szokottnál jobban fogy az alkohol, mindenki tosztot mond és a gyerekeket is beeresztik a társaságba. Ilyenkor nem gond, ha énelekni támad kedve valakinek, ezzel is még vidámabbá válik az este hangulata. A mulatozás a vacsora után is folytatódik, míg a gyerekek ágyba nem kerülnek.
“Karácsonykor olyan ételek divatoznak, mellyeket a százados szokás mintegy felszentelt. Az asztal közepét legelőször is egy iszonyú nagy ökörpecsenye (roast beaf) foglalja el; kérőbb egy nem kevésbé óriási plum-pudding lép helyére, és bizonyos sütemény, mince-pie (pástétom vagdalt húsból). E pástétom soha sem jelen meg karácsonyon kivül az angol asztalon; a plum-pudding mindennap ritkábbá leszen, noha egyik a legtermészetesb és táplálóbb ételei közül az angol konyhának. De karácsony napján minden háznál, a királyétól fogva a legutolsó földmivelőéig, kinek csak egy pár sillingje van, meg kell lenni a roast-beafnek, plum-puddingnak és mince- pienek, mellyek nélkül népi ékes az asztal.“
